A szivar külső rétege kötőanyagot és töltőanyagot rejt, de persze a dolog ennél összetettebb. A kívül látható borítás egy fedőlevél, mely nagyobb jelentőséggel bír, mint gondolnánk. Olyannyira, hogy a kész szivar legértékesebb összetevője, mely küllemében és ízében is kifogástalan kell, hogy legyen. Épp ezért a levél nem lehet túlságosan erezett, durva állagú vagy foltos, ebből is látszik, hogy nem egy szimpla csomagolóanyag szerepét tölti be.
Ha alá pillantanánk, akkor valószínűleg hasonló dohányleveleket találnánk, melyek bár a külső réteghez hasonlóak, de velük szemben már enyhébbek a követelmények, nem feltétlenül kell tökéletesen simának lennie. A kötőanyag vagy kötőlevél a nevéből eredően azt a célt szolgálja, hogy a töltőlevél a helyén maradjon. Kulcsfontosságú, hogy elégjen, mivel ezáltal segíti a töltőanyag egyenletesebb égését, különösképpen akkor, ha a töltőlevél olajos dohány, mely nehezebben ég.
Ez utóbbi esetében lehet a szivarkészítő kicsit kreatívabb, gondolunk itt arra, hogy akár több országból is összeválogathatja a különböző típusú dohányokat annak érdekében, hogy minél különlegesebb ízvilágú, erősségű és más-más összetételű, egyedi terméket alkosson.
Szivar feje alatt azt a részt értjük, ami az ember szájához ér, és amelyet a váll és a sapka alkot. A másik vége pedig a talp, ezt a részét gyújtjuk meg.
